Kik voltak a legismertebb ógörög istennők?

Ehhez először fontos behatárolni, hogy pontosan mit is jelent az „ógörög” kifejezés. Ógörög civilizációként a mai Görögország területén, az i.e. 12. – 9. századtól körülbelül a 6. század végéig élt hellén népcsoportok vallási és szociopolitikai rendszerét nevezzük. 

Gazdag hitrendszerük volt, mitológiájukat rengeteg különböző rangú és hatalmú istenség és egyéb természetfeletti hatalmú lény népesítette be. Arról nem is beszélve, hogy a kultúrájuk is igen kiforrott, elég ha a görög ékszerekre gondolunk. Ezek elméleti fogalmakhoz, érzésekhez vagy gyakran földrajzi helyekhez és képződményekhez (például folyókhoz társították). 

Nem a legegyszerűbb a helyzet

Az egyik tényező, hogy ami bonyolítja az ógörög istennők listájának teljes meghatározását, az az, hogy tényleg rengeteg volt belőlük. Az ógörög hitvilág szerint 12 fő istenség uralkodott az Olümposzon, mellettük azonban még rengetegen léteztek.

A másik probléma, hogy mivel közel két évezrednyi időtartamról és igen díszes irodalmi kultúráról van szó, egy istenségnek, természetfeletti vagy halandó személynek több neve, eredettörténete is lehet, illetve rengeteg jelzője.

Bizonyos esetekben az sem egyértelmű, hogy egy név egy különálló személyt jelöl e vagy pedig csak egy másik személy alternatív neve, aki mondjuk egy bizonyos szerepkörét tölti be az adott helyzetben. Ilyen például Thanatosz, a halál megszemélyesítője és a holtak kísérője. Eredetileg lehetséges, hogy „Thanatosz” Hermész mellékneve volt, aki amellett, hogy az istenek hírvivője volt, a halottak kísérőjének szerepét is betöltötte. Thanatoszra viszont több mű önálló személyként tekint, saját eredettörténettel, azonban ábrázolása is változik – van, amikor például kegyetlen és rideg személyiség, van, amikor a békés, nyugodt halál képviselője.

Később ráadásul a rómaiak is átvették a görögök hitrendszerének egy jelentős részét, ezzel isteneiket is, viszont gyakran kisebb változtatásokkal és többé-kevésbé eltérő  nevekkel. Egy mitológiai személynél fontos figyelembe venni azt is, hogy melyik időszakát nézzük: a görögöt vagy a rómait.

A görög mitológia egyik fontos forrása Hésziodosz Theogony című írása az i.e. 8. századból, melyben a görög istenek és mitikus lények, hősök, személyek genealógiáját írta le. Az ezt követő ezer évben számos variáció bukkant fel a különböző rögzített művekben.

Viszont ideje válaszolni az eredetileg feltett kérdésre is.

A legfőbb istennők az Olümposzon

Héra

A 12 olümposzi főistenség egyike, aki Zeusz testvére és felesége, az istenek királynője. A legmagasabb rangú ógörög istennő.

A házasság, a házas asszonyok, a család és a gyermekszülés istennője, védelmezőjeként tekintettek rá. Rendkívül féltékeny volt Zeusz alkalmi szeretőire – gyakran tett keresztbe férje házasságon kívül született gyermekeinek. 

Szimbólumai közé tartozik a tehén, a páva és a kakukk.

Az egyik legismertebb történet Héra kapcsán a Héraklész (Herkules) mítosza. Héra két kígyót küldött a csecsemő Héraklész elpusztítására, a gyermek azonban puszta kézzel megfojtja mindkettőt, megmutatva emberfeletti erejét. Héra később őrülettel büntette a már felnőtt Héraklészt, aki emiatt megölte családját. A megváltásért kemény árat kellett fizetnie: ellenfele, Eurüsztheusz szolgálójaként 12 próbát kellett kiállnia, melyeket Héra megnehezített a számára. A próbák után Héra később még egyszer megőrjítette, ekkor barátját, Iphitoszt ölte meg – újabb három évet kellett szolgálóként eltöltenie, és számos kaland, majd fájdalmas halál várt rá. Halandó oldalának pusztulásával istenséggé vált és felemelkedett az olümposziak közé.

Démétér

Démétért a legtöbben a termés, termékenység és földművelés ógörög istennőjeként ismerik, azonban számos más szerepe is volt. Ő ügyelt a szent törvényekre és az élet-halál körfogására is. A görög mítosz szerint ő tanította meg az emberiséget a földművelés, gazdálkodás alapjaira.

Szimbólumai közé tartozik például a búza, a kenyér, a fáklya.

Lánya Perszephoné, akit Hádész elrabolt és az alvilágba vitt magával. Zeusz közbenjárására Perszephoné részben visszanyerte a szabadságát, azonban az év egy részét így is Hádésszal kell töltenie. Az ókori görögök hitvilágában ez szimbolizálta az évszakok váltakozását: amikor Perszephoné elhagyhatja Hádészt, Démétér örül, a természet pedig virágba borul, megérik a gyümölcs, a termés. Amikor vissza kell térnie az alvilágba, az istennő szomorú lesz és a természet is gyászba borul: először ősz, majd tél lesz.

Pallasz Athéné

A bölcsesség és oktatás, a kézművesség, a művészetek, a jog és a becsületes háború ógörög istennője. Athén fő védelmezője.

Szimbólumai között szerepelnek a baglyok, olivaág, a kígyók és a gorgófej.

Az emberek tanítójaként számos mítoszban jelen van, például a trójai háború történetében is.

Artemis

A vadászat, a vadon és vadállatok, a Hold és a szüzesség istennője, a szülő nők fájdalmának enyhítője.

Szimbóluma például a szarvas vagy fegyverei, az íj és a nyílvessző.

Aphrodité

A szerelem, szépség, szenvedély és szex istennője. Szimbóluma például a hattyú, veréb, a gyöngy, galamb, tükör, delfin és a rózsa.

Két állandó jelzővel bírt, amelyek istenségének más-más aspektusára utaltak. Aphrodite Pandemos az emberközeli, testi vágyakra utalt (Platón szerint), míg Aphrodite Urania a mennyei, spirituális oldalára. Elképzelhető, hogy a két különböző jelző két különböző Aphroditét takart – Platón szerint is, aki rámutatott a két személy eltérő eredettörténetére.

Hesztia

Korszaktól, írótól, helytől függően a 12 fő istenség névsora némileg eltérhetett – Hesztia helyett gyakran Dionüszosz, a bor és az élvezetek istene szerepelt a listában. 

Hesztia a család, az otthon, az állam és a tűzhely istennője. Szimbóluma is ez utóbbi: a családi tűzhely és az abban lobogó tűz.

Ógörög istennők a 12 fő olümposzin túl

A múzsák

A művészetek istennői, a művészek ihletői. Az ógörög mitológia eredetileg 9 (Hésziodosz) vagy 3 múzsát különböztetett meg, azonban személyük és szerepük forrástól függően.

A kilencek listája a Wikipédia szerint:

• Kalliopé: epikus költészet,
• Klió: történelem,
• Euterpé: zene,
• Thaleia: komédia és pásztorének,
• Melpomené: tragédia,
• Terpszikhoré: tánc és kórus,
• Erató: szerelmes és lírai költészet,
• Polühümnia: vallásos költészet,
• Uránia: csillagászat

Varro az i.e. első században, Plutarkhosz és Pauszaniasz a második század végén is három múzsáról írt:

• Aoidé: dal és dallam,
• Meleté: gyakorlás,
• Mnémé: emlékezés.

Delphiben máshogy hívták őket:

• Neté,
• Meszé,
• Hüpaté.

Más nevük (angol írásmód szerint a Wikipédia alapján):

• Cephisso,
• Apollonis,
• Borysthenis.

Egy másik, a 3 és 9 személy közötti hagyomány 4 múzsát különböztetett meg:

• Thelxinoe,
• Aoidé,
• Arkhé,
• Meleté.

További példák az ógörög istennők kapcsán

• Hekaté: kései ábrázolása hármas formájú. A kereszteződések, az éjszaka, a fény, a varázslat és boszorkányság istennője, de az ő „hatáskörébe” tartozott a növények ismerete is.
• Erisz: Hésziodosz két külön istennőt értett a név alatt, Homérosznál a viszály megtestesítője. (Enyoval teszi egyenlővé.) Ő robbantotta ki a trójai háborút. Árész gyakori kísérője.
• Harmonia: a béke és harmónia istennője.
• Éósz: a hajnal istennője.
• Hébé: a fiatalság, a fittség istennője.
• Niké: a győzelem istennője.
• Bia: az erő és harag istennője. 
• Irisz: a szivárvány istennője és az istenek hírvivője.